A tartás a lényed - Beköszöntő
A gyermekek mozgásszervrendszerével 8 éve foglalkozom. Több ezer gyermeket vizsgáltam hivatásom kezdete óta és megállapítottam, a szép erős tartás kihalófélben van továbbra is... Ezt nem engedhetjük meg! Ki ne szeretné, hogy gyermeke magabiztos legyen? Ehhez önbizalom szükséges. Az önbizalom pedig erő, lelki erő stabil testben.
Milyen mozgásszervi panasszal kihez fordulhattok?
A kisgyermekes szülők a mozgásszervi traumákkal több fronton néznek szembe kezdve a pelenkázóról potyogó babák, a kismotoros, rolleres bukfenceken át gyakorlatilag kivétel nélkül mindenkit érint. Egyértelmű, hogy ilyenkor a „traumára” rohanunk elsőként. De mi van akkor, ha a gyerek sántítani kezd, vagy reggel nem áll lábra, vagy fáj a háta esténként?
Miért sántít a gyerek?
„Nem is trambulinozott, nem érte sérülés, vajon mi lehet a baja? Biztos, ami biztos kértem időpontot gyermekortopédiára és gyermekreumatológiára is. Hamarabb kaptunk Önökhöz, ezért jöttünk ide először. De már nem fáj neki annyira, ugyan sántít, de ha nem fáj, akkor már biztos javul, ugye doktornő?”
Tovább
A juvenilis idiopathiás arthritis ( JIA - gyermekkori krónikus ízületi gyulladás) hosszútávú kimenetele
Ugye meg fog gyógyulni?
Amikor megszületik ez a diagnózis, a legtöbben arra a válaszra vannak felkészülve, hogy el fog múlni és semmilyen hátrányos helyzetbe nem fog kerülni a gyermeke a betegség által.
Ennél keményebb választól mindenki retteg. Ott egy „Ugye” nyomás is a szülő részéről, hogy nehogy mást válaszoljak, ami egy reménybe kapaszkodás szimbóluma is, más választ nem bírna ki. Én ilyenkor másképp tenném fel ezt a kérdést:
A core stability (alapstabilitás) értéke és a szülői magatartás - Ingyenes játékos gyakorlatokkal!
Hiszek abban, hogy a testünkkel való bánásmód, az erős tartóizomzat tudatos felépítése egészen kisgyermekkortól, a rendszeres gerincvédő mozgásra nevelés tanításával értéket adok a családoknak, a gyerekeknek.
Reumás a gyermekem, most mit csináljak? – A 10 leggyakoribb kérdés
... ami szinte minden szülőben ilyenkor felmerül. Sőt nemcsak az érintett gyermekek szüleiben, hanem Bennem is. Érintettként pontosan át tudom érezni a frissen kapott krónikus (vagyis soha nem fog elmúlni??) betegség címkét /diagnózist /bélyeget, ki minek érzi.....vagy lehetőséget?