A mozgásszervrendszer fejlődése… sok hasonló témájú szakkönyv létezik. Meg sem kísérlem ismételni őket, viszont egy poszt erejéig érdekes és fontos ismereteket szeretnék Veletek megosztani gyermekeink mozgásszerveiről. A mozgás szabályozásáról most nem lesz szó.

Korai magzati korban még csontok sincsenek, csak puha szövet, majd szép lassan csontkezdemények, csontmagok, porcok alakulnak ki. Azt hihetnénk, hogy mire megszületik a baba, minden le van gyártva, csak a csontok méret és hossz növekedése zajlik a gyermekkorban. Pedig nem.  Két fontos dologra szeretném felhívni a figyelmet a csontok fejlődésével kapcsolatban:

1. Nézzük először is a koponyacsontokat: az agyunk nagyon gyorsan nő az első életévben, ha a koponyacsontok zártan és keményen kapcsolódnának, erre nem lenne lehetőség. A gyerekek „fejnehezek” így szoktam viccesen mondani, nagy a fejük a testükhöz képest ebben a dinamikusan fejlődő időszakban. A testarányok folyamatosan változnak. A koponyacsontok varratok mentén kapcsolódnak és közöttük „hézagok” vannak. A teljes koponya összecsontosodás csak 50 éves kor körül jön létre. 6 kutacsunk van kezdetben, melyek közül legismertebb a nagykutacs (elől középen megközelítőleg rombusz alakú), mely 1-1,5 éves kor körül záródik. Amíg nyitott, sokszor ennek „simogatásával” szoktuk megállapítani a hidráltsági állapotot is orvosi vizsgálat közben.

Üzenet 1: Nincs mese lágyak a csontok, a gerinc és a koponya kapcsolódása is igen sérülékeny. Ki kell emelnem, hogy csecsemőkorban a baba bármilyen fokú megrázása életveszélyes, halálos kimenetelű lehet, soha ne tedd! Ha órákon át sír, nem tudod megnyugtatni, kiborultál, kezded elveszíteni az önuralmad, ismerd fel, és akkor tedd be a kiságyba biztonságos környezetbe és kérj segítséget, ha nem tudod önmagadat megnyugtatni. A kialvatlanság, tehetetlenség nem várt reakciókat szülhet tudatlanul is.

2. A kezek: a kéztőcsontok (csukló és kézfej közti szakaszon) közül az első 2-3 hónapos korban alakul ki, míg a legkisebb kéztőcsontunk (os pisiforme) csontmagja csak 8-10 éves korra fejlődik ki. A gyermekeknél a biológiai kor meghatározására a csontkor vizsgálatot szoktuk segítségül hívni, mely egy kéz röntgen vizsgálatot jelent és a kéztőcsontok fejlődése alapján tudjuk meghatározni, hogy biológiailag hol tart az érésben az adott gyermek. A csontkor bizonyos betegségekben nem egyezik a valós életkorral. Ám a gyermekkorban nemcsak a csontok hossza, minősége, erőssége, de a porc -csont arány is jelentősen változik. Most már látjátok mennyire sérülékeny, fejlődő a rendszer, noha úgy tűnik kívülről ugyanolyan keze, karja van a gyereknek kicsiben, mint nekünk felnőtteknek, de belülről ez közel sincs így.

Üzenet 2: Az ülő vagy elfekvő hisztiző 1-5 évest ne rántsd fel a kezénél fogva a földről és a két kezénél fogva ne lógasd a magasból, ne húzd vagy körözz vele játék közben (hiába ez utóbbit nagyon élvezik, szoktam látni a játszótéren), ficamokhoz vezethet. Ha hintáztatni, körbe forogni szeretnél vele, helyesen a hónalj alatt a törzsénél fogd meg. 

Amikor a kisbaba tanulni kezdi a járást, akkor is a hónalj alatti tartás, vagy az un. “grabanc fogás” (ruháhát a két vállal felett fogjuk) a javasolt, nem pedig a kezeinek a fogása. A kezeit hagyjuk szabadon, mert azokkal tud egyensúlyozni és a mozgás koordináció is dinamikusabban tud így fejlődni.

 

2-6 ÉVES KOR KÖZÖTTI IDŐSZAK

A mozgásszerv-rendszer még nagyon éretlen, és hihetetlenül aktívan fejlődnek a csontok, szalagok, ínak, izmok és nem szabad megfeledkezni a neuromuszkuláris rendszer éréséről (ez gyakorlatilag a mozgásszabályozást takarja, például a kéz-szem koordinációt is: hogyan jutunk el az éhes vagyok, ezért eldöntöm, hogy megfogom a kanalat, így megmozdul a kezem és a szám felé irányítom. Hány izomnak kell megmozdulnia ahhoz, hogy a csontos vázzal bíró végtagunkat megemelje?  Tehát ekkor a mozgáskoordináció van a fókuszban. Nem véletlen, hogy a legtöbb fejlesztő tornát ebben a korcsoportban végzik. A korai fejlesztők, gyógypedagógusok számos hasznos „játékot” taníthatnak annak érdekében, hogy ezt tudatosan gyakorolhassák a szülők a gyermekeikkel.

 

Személyes véleményem szerint minden egyes szülőnek ajánlanám, hogy csecsemőikkel, kisgyermekeikkel a „hasznos, tudatos mozgásos játékokat” napi szinten űzzék. Ez nem lecke, tananyag, hanem olyan játék,ami hasznos és életre szóló ajándék hosszútávú előnyökkel.  

 

6-14 ÉVES KOR KÖZÖTT

 

Az iskolásoknál relatíve stabilan nő és érik a mozgásszervrendszer. Pubertás előtt gyakori a kisebb traumát követő „zöldgally törés” utalva arra, hogy ekkor még a csontok puhábbak, már hosszukban nőnek, de tömegüknél fogva lágyabbak, viszont gyorsan gyógyulnak. Akkor van gond, ha egy csont az epiphysis régióban sérül, ahol a csont hossznövekedéséért felelős növekedés zóna van. Ha ezt a területet éri trauma, a csont növekedése leállhat, vagy elgörbülhet a csont. A sport sérülékenység ebben a korcsoportban nagyobb esélyű akkor, ha az alapstabilitás, a gyermek tartóközpontja nem elég erős.

 

9-10 éves kortól tinikorban nagy változatosságot mutat a magasságbeli- és súlynövekedés, lelki és hormonális érés. Az izomtömeg és a csontok szilárdsága is elképesztően fokozódik. Ekkor kezdődnek legtöbbször a gondok: hanyagtartás, gerincferdülés következményeképpen létrejövő hát fájdalom, itt fáj, ott fáj gondok.

HOGYAN ELŐZHETJÜK MEG A TARTÁSI PROBLÉMÁKAT GYERMEKEINKNÉL?

KÉT ALAPPILLÉRE VAN: a tartóizmok erejét maximálisra kell növelni, és az alapvető motoros képességeket fejlesztése.

Azzal, hogy változatos, kisgyermekkorban mókás gyakorlatokat végzünk heti 2-3x rendszeresen, fokozatosan nehezedő gyakorlatokkal, már tettünk érte. Együtt végezzük, sok nevetéssel, később hajrázással szurkolással egybekötve (ingyenesen igényelhető gyakorlatokat ITT találsz).

Iskoláskorban 10-15 perc bemelegítő és tartáserősítő gyakorlatoknak az intenzív edzést meg kell előzniük.

Mi a veszélye annak, ha felnőtt módjára edzi a testét egy gyermek?

Sportsérülések, akár a csontokban mikrotraumák (kezdetben tünet nélkül) keletkezhetnek.

Mi befolyásolja még gyermekünk „sportsérülékenységét”?

Belső, a szervezetünk sajátosságaiból eredő faktorok:

•  rugalmasság
•  hajlékonyság
•  a csontok elasztikussága
• esetleges végtaghossz-különbség
• végtagok tengelyeltérései
• egyensúly-koordináció fejlettsége
• tápláltsági állapot
• szisztémás egészségi (testi lelki) állapot.

Külső tényezők:

• terep, amin a mozgást végzi a gyermek
• cipő
• rossz technika
• nincs bemelegítés
• hőmérséklet.

Mind a sérülés, mind a tartási rendellenességek megelőzését korai gyermekkorban ajánlatos megkezdeni, ekkor tudatosan indíthatjuk az alapozást és nevelhetjük gyermekünk élete részévé a mozgásszervrendszerünk óvását és a testtudatos magatartást. Adjunk értéket a gyermekünknek!

A tartás a lényed!

Szeretettel:

Dr. Garan Dia